Imádom a tésztákat. Egész héten tudnám enni, csak aztán mérlegre ne kelljen állni. A héten itthon maradtam egy plusz napot, szóval ebédre gondoltam csinálok valami gyorsat, finomat. A carbonara spagettit  szerintem mindenki ismeri, de kérdés, hogy a hagyományos, vagy az átdolgozott receptet-e? Bevallom egyetemista koromban nálam csak a porból készült változat létezett. Hát, ez van, akkor nem mondanám, hogy foglalkoztam volna ezekkel a dolgokkal.
A carbonara eredete természetesen olasz területre vezethető vissza. Élnek különböző legendák, mi szerint az ételt szénbányászok 19. századi titkos társasága, a “Carbonari” alkotta meg, mások szerint az ételt azért nevezték el a szénbányászok után, mert a spagettire szórt sok frissen őrölt bors a szénporhoz hasonlított leginkább. Elkészítése módja is nagyon különböző, többnyire állandó alkotóelemei a bacon, a tojás és a parmezán, de én szeretem, ha egy kis tejszín is van benne, mert ezáltal a szósz még krémesebb lesz. Vigyázat, ez valóban csak frissen az igazi!

DSC_1641

Hozzávalók (2 személyre):

12 dkg tészta
10 dkg bacon
2 tojás sárgája
1 egész tojás
1 dl tejszín
1 gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors, bazsalikom
parmezán

A vizet sóval és egy kis olajjal feltesszük forrni.  A bacont kockára vágjuk, és egy mélyebb falú serpenyőben – amibe később a tészta is kerül – lepirítjuk. Egyszer minimum érdemes leönteni róla a zsírt, ha nem akarjuk, hogy a tésztánk ebben tocsogjon. A tojássárgákat az egész tojással és a tejszínnel egy tálban összekeverjük, sóval, borssal, bazsalikommal ízesítjük, belenyomjuk a fokhagymát. Ha a víz forr beletesszük a tésztát és al dentére – vagyis fogkeményre, leírásnak megfelelően – megfőzzük. Ha kész, leszűrjük, hozzákeverjük a baconhöz, és ráborítjuk a tojásos egyveleget, párszor jól átkeverjük, majd magában hagyjuk egy fél percre. Nem kell tűz fölé tenni az edényt, a tojásos egyveleg a tészta hőjétől sül meg, finom krémes lesz. Tálaláskor bőven megszórjuk frissen őrölt borssal és parmezánnal.

DSC_1647