Ahány ház annyi szokás, hát, ha valamire, a gyereknevelésre mindenképpen igaz. Amit írni fogok itt a blogon, az az a módszer, ahogy én próbálom – remélem sikerrel – az ételek szeretetére szoktatni csemeténket. Nem szentírás, elmondom, ami beválik, de azt is, ami majd nem. Mint minden szülő, én is a legjobbat akarom a gyerekemnek, figyelek a jelzéseire és az igényeire. Ha létezik igény szerinti szoptatás, miért ne lehetne igény szerinti hozzátáplálás? És nálam az “igény szerinti” annyit jelent: amikor a gyermekem kinyílik az ételek felé, érdeklődik. Például folyamatosan nyúl a pohárért, a kanálért és a tányérunkért vagy nyammog a szájával, mikor mi eszünk, pedig nincs is benne semmi. Akkor igenis úgy gondolom, hogy az életkorának való étellel lehet egy próbát tenni. Az is biztos, hogy minden gyerek más, minden család más, de ettől függetlenül remélem sikerül néhány ötletet adnom, esetleg néhány kétséget eloszlatnom a saját, még igencsak friss tapasztalataimmal.

Kislányom tél végén született, így tudtam, hogy nyáron, amikor legszínesebb a piacok kínálata, mennyi minden közül válogathatunk majd. Persze, a hozzátáplálás fokozatos dolog, semmit nem szabad erőltetni. Az első kérdés, ami felmerülhet: mikor kezdjük? Én még szoptatok, ennek ellenére szerettem volna minél hamarabb kezdeni. Ez volt az elképzelés, de ehhez szükséges volt, hogy párosuljon egy olyan gyerek is, akit érdekel az étkezés. Enélkül próbálkozhatnék, amennyit csak akarok, nem lenne értelme. Szóval egyeztettem a védőnővel, aki ezt jó ötletnek tartotta, hisz itt a csomó gyümölcs, – Anyukáméknál évek óta bio – miért ne lehetne megkóstolni?

4,5 hónaposak volt amikor először terítékre került az őszibarackpüré. Mi előzte meg mindezt? A gyerek érdeklődése. Akkor már vagy egy hete adtunk neki egy-egy korty vizet – ami egyébként nem feltétlenül lett volna szükséges, mert az anyatej minden táplálék- és folyadékigényt is kielégít, de mivel annyira érdekelte a gyerkőcöt a pohár, ahogy mi ittunk, hogy majd kiesett a szeme. Ez volt tehát az első lépés, amikor láttam, hogy itt bizony elindult valami. Az első 3 alkalommal csak 1-2 falatot evett, tényleg csak kóstolt, nyammogott rajta, még össze is rázkódott. Nem elég édes neki a barack? Gondoltam én. A védőnőnk azonban megnyugtatott, az új íz az, ami miatt rázkódik, más, mint az anyatej, más az állaga, stb. Tudom, a legtöbb helyen az almával való kezdést javasolják, vagy zöldségek közül a krumplit, répát, de nekünk az őszibarack nagyon bevált, sok folyadékot tartalmaz, tehát elég híg volt ahhoz, hogy csak leszippantsa a kanálról. Eddig teljesen elégedett lehetek, semmit nem köp ki, és majdnem mindig elfogy az adag – kb 1 dl. Azóta már az alábbi kombinációkat is kipróbáltuk ki, most múlt 5 hónapos.

– őszibarack (7 napig ettük)
– őszibarack – alma (ezt két napig próbáltuk, megfogta a székletét, később visszatérünk rá)
– őszibarack – meggy (5 napig)
– őszibarack – sárgabarack (5 napig)
– őszibarack – alma (4 napja)

DSC_0274

Milyen elveket vallok a hozzátáplálásnál?

– Az étkezési rituáléhoz való szoktatás már a hozzátáplálás előtt megkezdődik. 4 hónapos korától velünk van az asztalnál – még ha ez néha azt is jelentette, hogy így egyszerre csak egyikünk – Férjem vagy én – tudott enni.

– Semmit nem kell erőltetni, sem siettetni. Ha nagyobb lesz szeretném, ha mindent megkóstolna tehát ez az elv, de nem tömöm bele a szájába. Megnyalni úgyis megnyalja, aztán kiderül, tetszik-e, vagy sem. Ha nem, térjünk vissza egy-két napig egy korábbi, már bevált ízhez, vagy egyszerűen csak várjunk.

– Jó, ha mindig ugyanakkor tudjuk neki adni az ételt, én délelőtt két étkezés között szoktam – pl. 7-kor és 10-kor szopizik, akkor 9 és fél 10 között kapta valamikor a gyümölcsöt. Ha új ételt próbálok, akkor semmiképp nem adtam neki délután, hogy ha bármi gond van, az ne éjszaka derüljön ki, de ha már beváltról volt szó, és délelőtt valamiért nem fogyott el, programunk volt stb, akkor azt megkapta kora délután.

– Egy dologgal több napig próbálkozzunk, 4-5 napig nyugodtan, majd meglátjuk mennyire vevő az újra. Ha új ízt próbálunk bevezetni, azt egy régebbivel együtt tegyük. Csinálhatjuk azt is, hogy első nap fele-fele, harmadik nap már 2/3-ad, 1/3-ad arányban. Nálunk egyelőre az őszibarack az állandó íz, ahhoz adagolom mindig az új ízt, de ha már lesz 4-5 féle gyümölcs, amit megeszik, azokat is fogom kombinálni.

– Nagy barátom lett a merülőturmix. Amit lehet, meghámozok, ha nagyon sűrű, egy-két kanál babavízzel hígítom. A kanalat nem tolom be a szájába, csak elé teszem, kicsit hozzáérintem, – minél kisebb a kanál feje annál jobb – csak hagyom, hogy lenyalogassa, és leszippantsa róla a gyümölcspürét.

– Szem előtt tartom a szezonalitást. Értem én, hogy a táblázat szerint sárgabarackot csak 8-9 hónaposan lehetne enni, de hát ha most van szezonja! (Nyilván hiába van eperszezon, nem adok neki, mert allergizálhat, de más gyümölcsöknél valamekkora rugalmasság nem árthat.) Természetesen a tervezett gyümölcsök listáját előzetesen mindig átbeszélem a védőnővel.

– Ha van háztáji, fagyasszunk is le belőle, már ha lehetséges Nálunk már van cseresznye, de tervezek meggyet, tököt, cukkinit is eltenni.

– Védőnő javaslatára most hat hónapos koráig 4-5 féle gyümölcs megismerése és elfogadása az alapcél, utána pedig jöhetnek a zöldségek is. Persze lehet kezdeni zöldséggel, télen talán kézenfekvőbb is a burgonya, sárgarépa, cékla, sütőtök négyessel nekiindulni. Most úgy látom az 5 féle gyümölcs bőven meg lesz, de akkor se kenődjünk el, ha ez nem így alakul.

Azt gondolom, nagyon szerencsések vagyunk, hogy a nyári időszakban kezdtük el a hozzátáplálást, télen nyilván más zöldségek/gyümölcsök kerülnének előtérbe, nem is lenne ekkora változatosságra lehetőség. Ettől függetlenül a legfontosabb a közös étkezések örömének átadása, ha csemeténk nem fogad el semmit 6-7-8 hónapos kora előtt, hát ne erőltessük. Mindenkinek megvan a saját ritmusa, neki – és persze – nekünk is megvannak a saját elképzeléseink. Ha mi nem akarunk 6 hónapos koráig anyatejen kívül mást adni, ne adjunk. Nekem nagyon fontos az önazonosság kérdése, nem csinálok olyat, amivel nem értek 100%-ig egyet, mondhat aztán akárki akármit. Mert a gyerekek rugalmasak, nekik mindegy, hogy 5 hónaposan vagy 7 hónaposan kapják az első falatot, nem fog törést okozni egyik sem az életükben, de azt igenis hiszem, hogy megérzik, ha olyat csinálunk velük, amivel a szívünk mélyén magunk sem értünk egyet. Ha mi elhisszük, hogy amit csinálunk az jó, akkor az is lesz.