Már amikor megnéztük a Séf című filmet, akkor eldöntöttem, hogy én is fogok beignetet készíteni. Annyira gusztusosnak tűntek a kis négyzet alakú fánkok a porcukor takaró alatt, hogy azonnal felkerültek az elkészítendő listámra. A beignet szó franciául fánkot jelent, ezt a neves viseli a New Orleans-ban (is) méltán híres fánk fajta. Az egyik legjobb beignet a “Café du Monde”-ban kapható, jó kis cikk olvasható (angolul) a titkos elkészítésről, amit persze nem tesznek egy az egyben közzé, néhány tippet azonban kap az olvasó. Például szó esik arról, hogy mennyire fontos, hogy az olaj megfelelően magas hőmérsékletű legyen. Ezt úgy tudjuk ellenőrizni, hogy a fánkok az olaj tetején kell lebegjenek, egyébként lesüllyednek, ha nem elég forró. Aztán azt is írják, hogy a tésztát érdemes legalább 16 órát hűtőben pihentetni, és ők nem egyféle lisztből, hanem egy kikísérletezett liszt-mixből készítik el a fánkokat. Végül pedig a végeredmény akkor lesz jó, ha lecsöpögtetés után a porcukorral megszórt fánkok azt nem szívják magukba, hanem szépen befedik őket. Én egy autentikus, házi receptet használtam (itt), ami kacsazsír felhasználásával teszi könnyűvé a tésztát. Miután kb. 2 órát meleg helyen kelesztettem, éjszakára hűtőbe tettem, és másnap ebéd után sütöttem ki a fánkokat. Tetszett a végeredmény, nem lett túl olajos, szerintem hasonlít a mi szalagos fánkunkhoz az íze, ugyanakkor a kicsi beignetek a porcukor alatt mégis valahogy más élményt nyújtanak. (Megjegyzés: lekvár nélkül eszik, nekünk sem hiányzott hozzá.)

DSC_0042

Hozzávalók: (nagy adag, kb. 7-8 személyre)

12 dkg cukor
4 dl meleg víz
1 zacskó (7g) szárított élesztő
2 tojás
1 dl tej
1 d habtejszín
1 tk. só
90 dkg liszt
4 ek. kacsazsír

Olaj a kisütéshez

A cukrot a melegvízzel elkeverjük, beletesszük az élesztőt, és 5 percig hagyjuk, hogy elkezdjen dolgozni. A tojást a tejjel, a tejszínnel és a sóval egy mély tálba tesszük, hozzáadjuk az élesztős vizet, és a liszt felét. Én géppel dolgoztam, alaposan összekevertem, majd a liszt maradék részét apránként adagoltam hozzá, mindig alaposan elkeverve. Amikor már csak kevés liszt van hátra, adjuk hozzá az olvasztott kacsazsírt és a maradék lisztet. Ezt már kézzel dolgoztam el, a végeredmény egy puha, ruganyos tészta, ami nem ragad a kézre. Kiolajozott edénybe tettem, és letakarva meleg helyen 2-3 órát kelesztettem, majd hűtőbe tettem. (Este gyúrtam be, lefekvéskor áttettem a hűtőbe). Másnap ebéd után (így kb. 14-16 órát kelt) a tészta felét lisztezett deszkára borítottem, és a kezemmel egy cm vastagra egyengettem. Ne legyen vastagabb, sülés közben duplájára dagad, és nem sül át a közepe. 3×5 cm-es téglalapokat vágtam. A wok edényben 3-4 ujjnyi vastagságban olajat hevítettem, és egyszerre 5-6 db fánkot dobtam az olajba. Gyakran forgattam, és figyeltem, hogy a fánkok az olaj tetején lebegjenek, mert csak ekkor elég forró az olaj. Amikor aranyszínűre sült, kivettem, papírra tettem, majd miután felszívta az olajat egy másik tálra téve gazdagon (!) megszórtam pocukorral.