Isztambulban nem csak beülni érdemes valahova, hanem az utcán nézelődni is, úgy is jobbnál-jobb ételeken akad meg a szeme az ember lányának. És arról még szó sem esett, hogy mennyi fűszer, tea (virágokból, mint például a képen is), olívabogyók és sajtok kaphatók az utcai árusoknál. Ebben a részben a kipróbált street food-okról és édességekről esik szó, képekkel fűszerezve.

Street food

A török utcai ételek – és italok! – sora rendkívül változatos. A vitamindús ital kérdése könnyen elintézhető, minden sarkon kapható ugyanis frissen facsart narancslé potom pénzért, amihez nem az itthoni savanykás, hanem igazi nap érlelte, édes narancsot kell elképzelni. Minden reggel ez volt az aktivátorunk, amivel beindítottuk a napot – na meg magunkat is -. Kapható még különlegességnek gránátalmalé, ami drágább, de megéri kipróbálni, otthon ilyet úgysem iszunk.

Ételek közül az alábbiakat említeném:

tavuk ekmek: a hagyományos török szendvics. Gyros hús (csirke vagy bárány) kerül a bagett méretű kiflibe, egy-két szem paradicsom szelet és savanyú uborka, valamint néhol pár szem sült krumpli kíséretében (nyugi, a hús van túlerőben). Az autentikus street food, nekem hiányzott belőle a majonéz, de ezt orvosolva máris szuper “gyorsan-együnk-valamit” kaját kapunk. (Köszi a fotót Laza!)

Photo by: Laza

balik ekmek: az előbbihez hasonló, csak éppen hús helyett hal kerül a szendvicsbe, citromlevet kell csurgatni rá. Kis szálkák lehetnek benne, de ettől még könnyen ehető.

kokorec: most mondanám, hogy ne olvasd el, csak kóstold meg, de gondolom hiába, ugye? Én magam is fenntartásokkal indultam neki, ugyanis ez az étel nem más, mint alaposan fűszerezett, birkabélből és belsőségekből álló szendvics, aminek viszont annyira jó az íze, hogy a 3. falat után ki kellett mondjam: jé, ez nekem ízlik!
midye tava: olajban sült bundás kagyló, ami szendvicsben is kérhető, és szuper fokhagymás öntettel adják. Addiktív!
midye dolma: töltött kagyló. Az utcai árusoktól, akik a napon tartják a kagylókat én azért óvatosan vennék, de vannak azért megbízhatóbbnak tűnő helyek, ahol érdemes beruházni néhány darabba (egyet is lehet vásárolni). A kagylót fűszeres rizzsel és a kagyló húsával töltik meg, amire fogyasztás előtt citromlevet csurgatnak.

Édességek:

Kétségtelenül a legjobb édesség, amit ettem az ázsiai oldalon volt, miután a Ciya Sofrasiban ebédeltünk – érdemes sétálni egy kicsit előtte, mert bizony ez a desszert nem kispályás. A Baylan Patisserie nevű helyen kapható a csodálatos Kup Griye nevű fagylaltcsoda, vaníliafagyi, karamellszósz, pirított mandula, pisztácia és tejszínhab, megspékelve ropogós keksszel. Jól hangzik, ugye?

Érdemes betérni a Mado nevű cukrászdába is, ahol tradícionális török fagylaltot kóstolhatunk. A láncnak több egysége is van Isztambulban, lépten-nyomon belefut az ember. Többek között ezen a helyen is kapható a künefe nevű desszert (de láttam még a Saray Muhallebicisi étlapján is), aminek mozzarella sajt az alapja, és szirupos tésztával sütik egybe. Ennek kóstolása most kimaradt, de akinek még van hely a pocakban, próbálja ki, állítólag ez is finom.

Természetesen számtalan helyen kapható különböző baklava – diós, csokis, nálam az abszolút favorit a pisztáciás – amit kimérve tudunk venni, és persze rengeteg fajta török édesség, például a különböző ízesítésű lokum, ami nekem kissé a zselé és a pillecukor között helyezkedik el, (a recept szerint keményítőből és cukorból készül), lehet gyümölcsös és/vagy magvakkal – dióval, mogyoróval, pisztácia darabokkal ízesített. Több helyen lehet kóstolni, érdemes kitapasztalni, hogy melyik passzol a mi ízlésünkhöz.