Szóval ischler. Télen kétszer is készítettem, és nagy kedvencem lett. Mondjuk a linzer tésztákat alapból is kedvelem, meg szép emlékeim vannak a formák kiszúrásáról, de ez a mostani más okból készült. A héten nem ettem fehér lisztet egy 6 hetes torna és az ahhoz tartozó étkezési kihívás miatt, de valami süteményre nagyon fájt a fogam. Ettem már cukrászdában teljes kiőrlésű ischlert, úgyhogy gondoltam uccu neki, megcsinálom! A fahéj meg a múltkori mézes lapos miatt kellett bele. Ehhez a diós-mandulás ízvilághoz nagyon passzolt, de nyugi, nem fogok mindenbe tenni. Ja, és bár a lekvár házi barack volt, a csoki máz hozzáadott cukrot nem tartalmazott. (És mindössze 50 Ft-tal volt egy tábla drágább, mint a cukros tesója. Ezúttal is felfedeztem valamit.)

DSC_0727

Hozzávalók (kb. 20 db-hoz):

30 dkg teljes kiőrlésű liszt
10 dkg darált mandula
10 dkg porcukor
25 dkg hideg vaj

házi baracklekvár
20 dkg étcsokoládé (Cukormentes)

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd fél órára hűtőbe tesszük. Lisztezett munkafelületen 3-4 mm vastagságúra nyújtjuk, ezzel kicsit nehezebb dolgozni, mint a hagyományossal – legalábbis nekem az volt, jobban tapadt -. 180 fokra előmelegített sütőben körülbelül 10 perc alatt megsütjük, a tespiben hagyjuk pár percet hűlni, majd tálra szedjük.
Tipp: ha házi baracklekvárt használunk – vagy bármilyen darabos lekvárt -, érdemes botmixerrel átkeverni, hogy homogén masszát kapjunk, így nem harapunk itt-ott gyümölcsdarabokba, amikor az ischlert fogyasztjuk. 1 teáskanál lekvárral megkenünk egy korongot, és egy másikkal összetapasztjuk. Legalább egy fél órát hagyjuk, hogy rendesen összeragadjanak a korongok. A csokoládé háromnegyedét vízgőz fölött megolvasztjuk, a gőzről levéve pedig belekeverjük a maradék apróra tört csokoládét. Addig keverjük, míg teljesen fel nem olvad benne. A korongokat belemártjuk és rácsra téve hagyjuk megszilárdulni.