Végre kissé lehűlt az idő, újra minden ideális lekvárfőzéshez. Egy rokonunknál ettem még talán tavaly télen piros bogyós gyümölcslekvárt, aminek idén végén elkértem a receptjét. Körülbelüli arányokat kaptam meg, mert termésfüggő, hogy éppen mit és mennyit raknak bele. Mehet bele cseresznye – ez adja az alapot – és ehhez variálhatjuk a savanykás (meggy, ribizli) és illatos (málna, eper) gyümölcsöket. Én most savanykásabb ízre vágytam, ezért cseresznye, meggy és ribizli került a lekvárba. Két verzióban is elkészítettem, most a másodikat osztom meg veletek, az elsőben úgy éreztem még kissé túlsúlyban volt a ribizli. Tartósítószer nem került bele, és legközelebb már dzsemfixet sem fogok, mert kaptam egy tippet, mire használjam a hígabb levet, görgessetek lejjebb!

DSC_0972

Hozzávalók (10 db 3-4 dl-es üveghez):

2,4 kg cseresznye (tisztított mennyiség az összes gyümölcs) – kb. 3 kg-ból lett
1,2 kg meggy – kb. 1,5 kg-ból lett
0,8 kg ribizli – kb. 0,9 kg-ból lett

1 kg méz
2 db 2:1-ben dzesmfix (elhagyható, leírom majd hogyan 🙂

Befőttesüveg, kupak, befőttes fólia vagy folpack

A lekvárfőzés során nem használtam tartósítószert, így nagyon fontos, a megfelelő sterilizálás. Az üvegeket és a kupakokat mosószeres vízzel elmosogattam, lecsepegtettem. Amikor elkezdtem főzni a lekvárt, az üvegeket betettem a mosogatógépbe, és elindítottam egy kb. 1 órás programot, ami 60-on ismét elmosta. Még meleg volt, amikor kivettem. A tetőket forró vízbe állítottam, és fél órán keresztül főztem őket forrásban lévő vízben. Lecsepegtettem, nem törölgettem semmit. Közvetlenül a betöltés előtt két percre mikróba helyeztem az üvegeket – a fém tetőket nem! – és így töltöttem bele a forró lekvárt. Egyszerre kettőbe, ezeket folpackkal lefedtem, kupakot rácsavartam, fejre fordítottam és dunsztba tettem (kibéleltem egy kosarat törülközővel és amikor bekerültek a lekvárok, le is takartam azt.)

Persze ez semmi nem volt a lekvárfőzés leguncsibb, egyben legtovább tartó részéhez képest, vagyis a gyümölcsmagok eltávolításához. Kettőnknek ez a mennyiség egy focimeccsnyi ideig tartott, szóval lehet számolgatni. A gyümölcsöket feltesszük főzni. Amikor forr, én közepes lángra visszavettem és hagytam, hadd bugyogjon. Egy óra után átpasszíroztam, beletettem a mézet, és újabb egy órát forraltam. Még mindig híg volt, és bár tudom, hogy hűlés után még sűrűsödik, beletettem két db dzsemfixet, biztos ami biztos alapon, és jól tettem, így lett megfelelő állagú. (Utólag hallottam viszont, hogy ha lemerem a tetejéről a levet, akkor a szörpként elhasználhatom, nem kell megvárni, hogy minden folyadékot elfőljön, és akkor akár másfél óra alatt is elérhette volna a kívánt állagot, akár dzsemfix hozzáadása nélkül is. Legközelebb kipróbálom, és beszámolok róla.)